Gondolatok erről-arról

Megéri váltani?

Ha akarod, ha nem, bekövetkezik!

 

2019.08.01. Pont ma 40 éve, hogy beléptem a nagybetűs életbe és egy munkahelyen elkezdtem dolgozni. Hosszú történet. Tágult ugyan valamennyit a mozgásterem, nagyfiúnak éreztem magam, de koránt sem tudtam azt akkor, amit most.

Amikor megérint a változás szele, nem mindig veszed észre. Kapsz jeleket. Azokat sem biztos, hogy észreveszed. Azután jönnek a keményebbek. Kirúgnak a munkahelyedről, összetöröd az autód, válni akar az asszony…beteg lesz a gyerek.

Mint kibúvókórban szenvedő, azonnali kifogásgyártóvá válsz. Mindenre megvan a megfelelő válaszod. Te ezt elfogadod, ilyen az élet és szaladnak az évek.

 

Az életfeladatodat, a megoldanivalódat pedig tolod magad előtt, amíg el nem akad. Mert egyszer elakad. Akkor pedig olyat kapsz, amire már nincs magyarázatod. Próbálkozol, de nem passzolnak a kifogásaid.

Ez már nem a változásra sarkalló szellőcske, hanem egy keményedő vihar. Változni pedig nem egy-két nap alatt lehet. Az egy folyamat. Nem az autódat cseréled le, a régit csak úgy otthagyva és átülsz az újba. Nem. Erre rájöttem, de még az is kevés, mert egy folyamat.

Nem elég csak rájönni. Csinálni is kell, tesztelni, olyan dolgokba belefogni, amelyek tetszenek, de soha nem merted megtenni.

 

Mert arra tanítottak, hogy mindennek van határa! Kimész az utcára és látod, hogy mindennek van nagyjából határa. Mindenütt házak, kerítések, kapuk. Néhol, még zsákutca is van. A fejünkben is ez a helyzet. Utcák, kerítések, kapuk vannak.

Ezek megmutatják meddig mehetsz el. A mezsgyén túl nem mehetsz, mert ott nem tudni mi van, és jön egy félelemérzet, te pedig maradsz ahol vagy. Ameddig teheted.

 

Nekem egy életveszélyes balesetet adott a sors, hogy átlépjek azon a mezsgyén, amit komfortzónának hívnak, és hogy hagyjak fel azzal az életmóddal, munkával, amit addig végeztem.

A balesetem olyan súlyos volt, hogy nem is tudnám már végezni azt a melót, pedig kipróbáltam májusban. Akkor került az ire a pont. Szóval, nem megy egyik napról a másikra. Nálam nem megy olyan gyorsan ez a gondolatnagytakarítás.

 

Ha nem érzem magam jól, nem hazudhatom magamnak azt, hogy most pozitív vagyok. A helyzetet át lehet konvertálni, de csak lépésről- lépésre. Ahhoz át kell mászni a másik oldalra és különböző érzéseket megtapasztalni. Legalább is nálam így megy.

Ezt mindenki maga tudja és érzi. Bár mindenkin látni, hogy mi az amit a legtöbbet gondol magáról, ez megmutatkozik a teste minden pontján, az arcán a szemében, és persze az orvosi kartonjában is. Tehát, lehet bárki a legnagyobb kifogásgyártó, a teste megmutatja kinek, és hogyan érzi magát.

 

Ilyen vagyok én, olyan vagy te, és ezt, senki nem tagadhatja le. Sokkal könnyebb lenne az életünk ha el tudnánk fogadni még jobban egymást, olyannak mint amilyenek vagyunk. Nem? Többet tudnánk segíteni is egymásnak.

Hamarabb megérezné a másik, hogy nem kihasználni, hanem segíteni szeretnél neki, csak informálni. Az információ a legnagyobb kincs, már egy jó ideje.

 

Az utóbbi időben, itt az idővonalamon nem túl sok pozitív tartalmat osztottam meg, mivel én sem voltam az. Hazudozni pedig badarság. Nem mindig rózsaszín a világ. A saját harcomat vívom, amit meg kell tennem és tudok, azt megteszem. Itt a mezsgyén túl is van mit tenni. Nagy honvágyam nincs, vissza.


 

Viszont itt is ugyan úgy építkezni kell lépésről-lépésre, hogy rendben menjenek a dolgaim. A sors megajándékozott egy hatalmas lehetőséggel, amit használhatok az előbbre lépésemhez itt a komfortzónámon kívül.

Van viszont egy tempó, egy ritmus, amit követnem kell. Rájöttem, hogy előreszaladni sem jó, mert visszaüt.

 

Duplán üt, vagy még nagyobbat, hogy azonnal észrevegyem. Ez történt a legutóbb is, amiből éppen lábadozom. Akkorát csapott, hogy épp kihevertem. Most valahogy nem babra megy a játék. Ha ezt a sorsnak nevezzük egyszerűen, akkor, most nagyon bekeményített.

Tálcán kínálta fel az új lehetőséget. Elém tolta a cuccot, ami lehetővé teszi, hogy minden tekintetben jobban érezhessem magam.

 

Szavam sem lehet. Többet kell kommunikálnom, bővítenem a blogjaimat. Másképpen mint eddig és intenzívebben. Azt akarom, hogy rátaláljanak azok az emberek a cuccra, akikben megvan az az égő vágy, az az izzó parázs, hogy jobban érezzék magukat, mert már tudják mi az az egészség és mi a betegség.

 

A betegség, az az egészség hiánya. Amikor mankóval vagy kerekesszékkel mész. Amikor valamilyen gépre vagy kötve. Amikor állandó fájdalmaid vannak, amikor másoktól függsz.

El vagy hízva, mint egy mangalica, de megmagyarázod, pedig minden bajod van már. A fiatal test az bírja egy darabig, de az folyamatosan csökken, ahogy telik az idő.

 

Van aki ezt megengedheti magának, van aki nem. Hatodik hónapja szedem a cuccot. Hatodik hónapja írom ezt a blogot folyamatosan, de még a parázs izzik bennem, mint egy kovácsműhelyben és megvan a vágy is erősen, hogy egyre jobban érezzem magam. 50 évig szemeteltem tele a testem mindenféle méreggel, mentális teherrel, rossz szokásokkal, helytelen életmóddal.

 

Ez nem fog varázsütésre helyrejönni, még olyan csúcstermékkel sem, mint a cucc. De nélküle sem. Mert megismertem mit tud. Nem is áltatom magam, de érzem hogy javulok folyamatosan, még ha vannak nehezebb időszakok is.

Abba a mélységbe, ahonnan indultam, nem tudok visszaesni, mert nem engedem. Nagy lelki munka, de már megvan a jussa. Érzem és tapasztalom. Rájöhettem volna korábban is, de így történt. Biztos nem véletlenül.


Vannak olyanok, akiknek más volt az életútja, a sorsa és amikor találkoznak a cuccal, olyan hamar tapasztalják a pozitív változásokat, hogy csak nézek. Sokkal gyorsabban haladnak, mert kevesebb a megoldanivalójuk, mint pl. nekem.

Mindenkire másképpen hat. Ilyenkor nagyon tudok örülni, mert látszik, hogy nem mindenki volt olyan felelőtlen mint én, de mégis megvan az a bizonyos izzó vágy bennük, hogy még jobban érezzék magukat.

 

Ilyenkor lehetnék akár irigy is, de tudok örülni mások sikereinek már, amióta megtudtam mennyit kell magamon még melóznom. Legyen egy-két hónap, legyen egy év. Nem izgat, csinálom ha már belefogtam.

Nekem már az is nagy dolog, hogy bő öt hónap alatt nem adtam fel és ilyen kitartó vagyok. Hihetetlen, de igaz. Pedig senki nem mondja, hogy csináljam. Nem kötelező.

 

Próbáltam boldog boldogtalannak ajánlani, és mint kiderült semmi értelme. Falra hányt borsó. Ha nincs meg a vágy, az erő valakiben a változásra, a cucc még nem neki való. Persze kéne, mert cukros, meg fáj mindene, meg nincs energiája, de neki úgy a jó ahogy van. Ki is írtam a blogomra, hogy ilyenek ne zaklassanak.

 

Sokan azt hiszik, hogy az égből hullanak az ölünkbe a dolgok. Nem kell semmit tenni érte, mert majd csak lesz valahogy. Hát, arra lehet várni. Cél és vágy nélkül nincs teremtés, vagyis van, de az nem a javadat szolgálja. Csak tanulnivalónak jó, amit vagy megtanulsz, vagy kapod a következőt. Arra meg már azt mondod szar az élet.

 

Amikor megváltozol, mert elkerülhetetlenül meg kellett változnod, amikor kapsz egy esélyt még, ezt észre is veszed, megváltozik a világ is körülötted. Lekopnak rólad a régi barátok, ismerősök, mert nem vonzod tovább őket. A bennük kialakult kép rólad nem változott, mert a múltban leledzik és úgy ítélnek meg, min 5 vagy 30 évvel ezelőtt.

 

Ráhangolódsz egy másik frekvenciára, és olyanokat vonzol be az életedbe, akik hasonlóképpen rezegnek. Már az elején, mint régi ismerősökkel kommunikáltok. Teljesen mindegy ki hogy néz ki, ki mennyi idős, mert nem az a lényeg, hanem a rezgés. Amikor beregisztráltam a “Cuccot” ajánló klubba és a céghez, már éreztem azt a frekvenciatartományt.

 

Azóta volt szerencsém találkozni sokakkal személyesen ebből a csapatból. Kimondottan jól éreztem magam és most a hétvégén sem fogom kihagyni, hogy újra ott legyek olyanok között, ahol feltölthetem magam azzal az energiával, ami akkor és ott leledzik. Olyan mint a cucc, érezni kell.

 

Először valamikor 25 éve éreztem ilyesmit egy AK tanfolyam negyedik napján, amikor 3-400 emberrel együtt meditáltunk egyszerre. Azután, még sokkal intenzívebben kint Indiában egy Ashramban, ahol sok ezer emberrel együtt mantráztuk az Univerzum alaphangját az OM-ot.

Öt héten keresztül, minden reggel 5 órakor ott ültem, és nyomtam az OM-ot a többiekkel fél órán keresztül. Semmihez nem lehet hasonlítani.

 

Teljesen mindegy, kit mikor ér el ez a változás szele, de én hálás vagyok érte amiért engem elért. Biztos jó okkal. Majd innen folytatom. Még felteszem a blogomra az írást is. Lehet valaki aki elolvassa ezt az 1330 szót. Mert van akinek már egy 4 soros SMS is feladja a leckét. Persze nem is nekik írom.

 

Köszönöm mindenkinek akik még is erre biztatnak és támogatnak!

 

 

 

 

 

Üdv minden Földlakónak

Nagy Attila

Kapcsolat >>>

 

Megköszönöm ha megosztod, mert lehet, sőt biztosan igénylik mások is, de nem tudnak róla!

Ne felejtsd el, hogy a tested az egyetlen hely, ahol lakhatsz. Nem mindegy, hogy kunyhó, vagy palota!

Találatok: 6

Facebook hozzászólás

Author: fenyleny