Első kézből vagy másodkézből

woolmark gyapjú

Ha valamit nem éltél meg, arról nem tudsz hitelesen beszélni!

Már jó néhány éve, annak, hogy gyapjútermékek értékesítésével foglalkoztam egy ideig. Egészen pontosan 2008-ig.

Ha a jelenlegi civilizációnk történetét veszem alapul a hasonlatomnak, akkor az az internet bronz korszakának felel meg a mostanihoz képest.

Készítettem egy statikus weboldalt, ahová kitettem a termékek képeit, leírással és az árukkal.

Fizettem egy cégnek (jó sokat), hogy a keresőkben az első helyen legyen az oldalam a találati listában. Jöttek is a megrendelések rendesen.

Mindennapos vendég voltam a futárszolgálatnál. Közben kitanultam a legfontosabb tudnivalókat a gyapjúkról.

A nagyker forrásom a kettőből az egyik volt az országban, akik a gyapjútermékekre rávarrhatták a Woolmark névjegyet. Tehát, nem gagyit terítettem.

Ahhoz, hogy érdemben hozzá tudjak szólni és válaszolni az érdeklődők, a majdani vásárlók kérdéseire, vennem kellett a gyapjútermékekből, magam és a családom részére is.

Így nem nagyon akadt olyan kérdés, amire nem tudtam volna válaszolni, a használattal kapcsolatban és az érzésről  amit adott.

Volt, amikor magam szállítottam ki a megrendelt termékeket és tettem egy bő ezer km-es kört az országban.

Az nagyon hasznosnak bizonyult sokszor, mert volt, hogy nem csak a megrendelő várt, hanem annak a barátai vagy a szomszédok is ott voltak.

Sokszor a kiszállítás, egy termékbemutatóval, majd újabb rendelésekkel zárult. Persze a termékek magukért beszéltek.

Egy bárány derékalj, ami pamut cérnával van varrva, Woolmark logoval és a gyártó számával, eladta magát.

2008 augusztusában, mintha összebeszéltek volna az emberek, a rendelések erősen apadni kezdtek, mivel elhintették, hogy válság van.

Én itt hagytam a “válságot”, és újra külföldre mentem dolgozni.

Mindezt azért írtam le ide, mert ezzel a termékkel is így vagyok. Ma hetedik napja szedem, és érzem, nem olyan a közérzetem, mint egy héttel ezelőtt.

Lehet még képzelgés is, nem tudom. Idővel kiforrja magát, ahogy a bor is. A saját tapasztalataim oldalon úgy is minden nap megírom, milyen a közérzetem, mit érzek stb. Ami csak jön.

Valótlant nem állítok, mert magamat csapnám be. Szóval nem fényezem agyonra, de azokat az infókat amelyeket kapok, azt megosztom ebben a Facebook csoportban.

Aki kéri a klubba a csatlakozását és beregisztrál, az jöjjön a csoportba, de akit csak felületesen érdekel, az ne. Aki viszont jön, az minden segítséget meg fog kapni.

 Ma az egyik barátom csoportjában történtek visszaélések, olyan magyarosan és kénytelen volt megszüntetni a csoportot, pedig sok munkája benne volt.

Sokan érdeklődtek már, de a csoportba nem kérték a felvételüket, mivel titkos és zárt, mert azok számára készítettem, akiket tényleg érdekel.

Az olyan, aki érdeklődik de nem kéri magát a csapatba, azt nem is érdekli a dolog. Tegnap beszéltem valakivel, aki azt mondta, hogy rengeteg ilyen hirdetés megy a neten és sok az átverés.

Ez is biztos olyan. Az ilyen emberek felettébb érdekesek. Halvány gőze sincs az egészről, de véleménye az van. Méghozzá el is hiszi, amit mond.

Legyen ez az ő, még megoldanivaló életfeladata. Engem egyáltalán nem zavar. Persze rengeteg csalódott, átvert ember van, akik gagyi “termékeket” vásároltak és várták a csodát, így érthető is valahol a szkepticizmusuk is.

Néha az ember árnyékra vetődik. Velem is előfordult már jó párszor. Emberek vagyunk.

Szoktam nézni a weboldalaim statisztikai jelentéseit és érdekes módon, külföldről sokkal többen olvassák, mint itthon. Írországtól Japánig, az USA-tól Brazíliáig és még Új-Zélandot sem hagyom ki.

Még nem számoltam meg, de kb. 30-35 országából, és ők rendszeresen olvassák az oldalakat. Már gondolkodtam sokat rajta miért van így, de meggyőző válaszom még nincs.

Lehet azért, mert itthon több különvéleménnyel rendelkező emberek vannak, mint a külhonban élő testvéreinknek?

Több, mint két évtizedig dolgoztam és éltem külföldön én is, de ott sem kolbászból van a kerítés. Nem ám! Aztán még ott van a honvágy, ami kemény bír lenni.

Tegnap kérdezte valaki tőlem, hogy miért kezdtem el szedni ezt a terméket? A balesetem miatt? Azt válaszoltam, hogy a balesetem miatt is.

Na meg az sem mindegy, milyen egészségi állapotban leszek a hátralévő életemben. Ide kattintva megnézheted egy előtte-utána képemet. A másodikat választom a jövőre nézve.

Ha egy tízes skálán kellene bejelölnöm, mennyire vagyok kíváncsi a termék teljesítményére, akkor a 19-es jelölném meg. Szóval, nagyon.

Sok érdeklődőm van, akik kivárnak. Én is várok, de közben szedem a cuccot, mert kevesebbet várok így, és első kézből kapom az infót. Nem vagyunk egyformák.

A világ 107 országában terjedt el eddig, ami biztos nem a véletlen műve. Azokban az országokban nem a kivárásra mennek az emberek, mint a magyar focisták.

Fejben bringázni sem tudtam volna megtanulni. El kellett kezdenem és 56x elestem, aztán újra és újra. Egyszer csak, már nem estem el. Működött. A fene akart megint elesni.

Tudom, nem a legjobb hasonlat, így nem is folytatom ezt az írást, mert fel kell telepítenem egy új gépre egy új Windows-t.

érezd jól magad

 

Üdv Mindenkinek, szerte a nagyvilágban!

Nagy Attila

 

Keress a Facebookon>>>

Üzenj nekem E-mail-ben >>>

Találatok: 0

Facebook hozzászólás

Author: fenyleny