Amikor kísért a múlt, mint egy árnyék

Meríthetsz a múltadból!

 

…de a ruskóját, hagyd az alján!

 

A most következő múlt – beli történettel senkit meggyőzni nem szándékozok, csupán elmondok valamit, ami velem esett meg. Csak érezd jól magad! Ha végigolvasod a blogom, akkor talán éppen te vagy az akinek segíthet, vagy talán el tudod mondani valakinek, aki hasonló problémával küzd.

Amikor ödémás lettem és elefánt lábakon közlekedtem, kialakult a bokám körül némi kékes elszíneződés. Az ödémát felszámoltam, leadtam a 35 kilómat, de ez a kékség, megmaradt a bokámon. Pár nappal ezelőtt, egy reggel nagy fájdalommal ébredtem.

Fájt a bokacsontom feletti kb. 2 centis sávban valami. Érintésre még jobban érzékeny volt. Ha vallattak volna és ott nyomják meg, simán megtörök, mint a bokrok ágai, amikor a vadkanok viaskodnak az elsőbbségért. Nem csontfájdalom volt. Nem ízületi fájdalom. Hanem valami sokkal rosszabb és erőteljesebb.

Kenegettem fekete nadálytő géllel, ami némi enyhülést adott, de sem a fájdalomcsillapító sem a kapszula nem segített. ( A kapszulára, ez nem teljesen igaz, mert az idézte elő. Kotorászik a múltamban, mint egy hipno-terapeuta. )

Amikor így fáj valamid, nem vagy szétszórt, mert a figyelmedet az adott problémára összpontosítod erősen. Erről senki nem tudna lebeszélni!

Tegnap este aztán, jött a villanykörte effektus.

Világítani kezdett a fejem felett az izzó, miközben a bokámat kenegettem és a talpamat masszíroztam!

Olyan 20 éves lehettem, amikor egy focimeccsen vettem részt, mint kapus. Egy rossz lépéssel magam alá tört a bokám. Nem ki, hanem, bebicsaklott. Akkor éreztem ezt a fájdalmat, amit pár napja folyamatosan.

Másnap apám elvitt kocsival egy, a szomszéd faluban élő csontkovácshoz. Az a hír járta róla, hogy röntgen szeme van. Mindegy volt neki, állat vagy ember, látta a csontszerkezetét és még ki tudja mit. Lovak lábát is helyretette ha úgy jártak. Megérkeztünk a házához, és az öregúr éppen kapált a kertjében. Észrevette, hogy hozzá megyünk. Apám ment, én fél lábon ugrálva szökdécseltem.

Betessékelt a nyári konyhába, ahol adott egy hokedlit alám, Ő pedig egy kisszéken foglalt helyet úgy, hogy a sérült lábamat az ölébe vette. Tapogatta, mozgatta a lábfejem és a bokám, közben hümmögött. Rólam szakadt a víz és úgy szorítottam a hokedli ülőkéjét, hogy rossz volt nézni, és érezni is.

Pár perc múlva az öreg annyit mondott: – Nincs nagy baj. Az ínszalagok mozdultak el, némelyik megnyúlt, ami meg kint volt az már bent van. Akkor felállított, és mondta, induljak el csoszogva előre, talpon. Leírhatatlan fájdalmat éreztem, de sugárzott a terapeutámból valami, amitől megnyugodtam.

Azt mondta: – Ma este ecetes gézzel vagy ruhával tekerjem be, majd egy műanyag szatyrot húzzak rá és ragasszam le. Nem hígítani az ecetet vízzel, mert akkor annak csak szenvedés a vége, és semmi értelme. Reggelig aludni és nem levenni a kötést. Ha jól csinálom, nem lesz ecetszag az ágyneműm.

Ha esetleg ordítani támad kedvem, akkor tegyem meg, de a kötés maradjon! Nem kért, és nem is fogadott el semmit. Azt mondta: – Kaptam, adtam! Viszlát! Visszament a kertbe, és még láttam a Ladából, hogy folytatja a kapálást ahol abbahagyta.

Én megcsináltam amit mondott, a dunsztkötést, tiszta 20%-os ecettel, lefeküdtem és ahogy mondta, ordítottam is. Másnap reggel akkora fájdalommal ébredtem, hogy kifejezhetetlen. Levettem a kötést és tűz forró volt a bokám.

Szidtam az öreget, hogy mekkora marhaságra vett rá, és még azt sem vettem észre, hogy eltűnt a duzzanat. Pont illett az egyik lábam a másikhoz. Felálltam és csoszogva elindultam. Kicsit fájt, de haladtam.

Másnap gyalog mentem az orvoshoz, mert valahogy ki kellett magamat irtani. Nehezen ment, mert miért nem hívtam mentőt, miért nem jöttem azonnal az ügyeletre stb. Bosszúból elküldött röntgenre, ahol minden rendben találtatott. Hát, így történt. Két hét táppénzt kaptam. De még fél év múlva is ha ráléptem egy kavicsra, benyilallott a fájdalom.

Tegnap este ez a történet jelent meg a fejemben, a belső monitoron.

Elővettem egy tekercs fáslit. Bele a mélytányérba. Ecet ráönt. Az felszívta. Boka beteker. Atléta vállas nylon szatyor ráhúz, és körberagaszt papír ragasztószalaggal. Fájdalomcsillapító+kapszula bevéve, ordításra felkészülve elaludtam!

Ma reggel, ne tudd meg mit éreztem hajnali 5-kor. Felkeltem, mankót elővettem és sírás közeli állapotban mentem a folyóügyemet elintézni. Azután ollóval gyorsan levágtam a kötést. Olyan fehér lett a bepólyázott terület, mintha kihipózták volna.

Ez az akció 1-2 hámfelületemet érintette mínuszosan. Lavórban lemostam és ott úszkáltak a bőrmaradványaim a víz felszínén. Óvatosan, itatgatva tettem szárazzá a bokám. A hőmérséklete sokkal magasabb volt, mint máshol. Szinte izzott.

Reggel 7-8 óra között vettem észre, hogy nem érzek fájdalmat. Hoppá! A mankóm ott duzzogott a sarokban, újra elhagyatottan. Azóta nem fáj. Érintésre még igen, de most este 8 óra van és érzésem szerint, aludnom kell még egyet rá.

Összefoglalva: – Az ecet és a “Cucc”, verhetetlen páros! Csak bírd ki azt az 1-2- napot!

Ezt az egészet tegnap írtam, 2019.10.10, de most osztom meg, így megerősíthetem: – Működik! A kékség még megvan ugyan, de fájdalom nincs, csak ha babrálom még érzékeny.

Már le kell valamivel súlyoznom magam, mert még elrepülök itt a nagy örömömben…

Érezd jól magad, de ne feledd, lehet jobban is!

Legyen örömteli napod!

 

 

Üdv minden Földlakónak

Nagy Attila

Kapcsolat >>>

Találatok: 16

Facebook hozzászólás

Author: fenyleny