A globális felmelegedésre a válasz Afrikában van

“Örömmel jelenthetem,

hogy a Föld nevű bolygó meg fog menekülni.

Az más kérdés, hogy az emberiség megmarad-e.” 

 

Ezekkel a szavakkal biztatott a Szent István Egyetem docense, amúgy általános iskolai évfolyamtársam, akinek felvetettem ezt a világmegmentési témát. A tudományos álláspont az, hogy összességében az életet nem kell félteni ezen a bolygón, az egyes fajokat annál inkább.

És a veszélyeztetett fajok közé a Homo Sapienst is besorolhatjuk, bár ez egy furfangos állat, a jég hátán is megél. Hát kösz szépen. Nincs ennél jobb?

DE VAN!

Január elején Londonban voltunk a NetAcademia csapatával egy oktatási konferencián (ahol a Deutch Tamás is, jól kell helyezkedni na, még ha véletlenül is), és – nem meglepő módon – zuhogott az eső. Mit csinál ilyenkor a művelt magyar ember városnézés helyett?

Elmegy a British Múzeumba, ingyenes a belépő, meleg is van, kávé is van, és az eső sem esik. Én már kilencvenhatodszor voltam a British Múzeumban (sokat esik az eső), úgyhogy “bennfentesként” az asszír részleget és Egyiptomot ajánlottam. 

Ha az ember jó végén kapja el az egyiptomi kiállítást, tehát a tizenkétezer évvel ezelőtti részen indul, egy meglepő Szahara-térképpel szembesül. A Szahara ugyanis zöld. Volt. I.E. 10 000-ben.

—————-

A szaharai népek tehát nem a Nílus völgyében, vagy a sivatagban próbáltak megélni, hanem a buja zöld Szaharában. Ahol a homok a fekete föld alatt volt, csakúgy, mint mondjuk Magyarországon sok helyen. Ha idehaza leásol egy métert, homokot találsz.

Aztán történt valami, amitől a Szahara kiszáradt, ezek a szerencsétlenek meg beszorultak a Nílus völgyébe, az egyetlen helyre, ahol még maradt víz. Időszámításunk előtt 10 000 tájban beindult, majd rohamtempóban lezajlott az elsivatagosodás, egyben véget ért a legutolsó jégkorszak, melynek szinte a mai napig senki nem tudja az okát.

Kitérő: Mi is a “fekete főd”? Talajba zárt CO2. Brutális mennyiségű CO2-t tárol egy jól megtermett, kifejlett bioszféra!

És brutális mennyiségű CO2-t ereget a levegőbe a talaj megszűnése, hisz minden, ami ott volt, szénvegyület volt, ami már nincs ott. Hol van most a Szahara talaja? A levegőben. 

Ma már tudjuk. Sőt, még többet tudunk! A világ legnagyobb “globális felmelegedését” a szaharai népek okozták.

A bolygó hőmérséklete az emberi tevékenység hatására több fokkal megemelkedett, véget ért a jégkorszak, Európa kizöldült, a Szahara megsárgult.

És mi most ezt a klímát tekintjük alapnak, helyesnek, megőrzendőnek. A Wikipedián egyelőre ennyit mernek “biztosan” állítani:

“The introduction of domesticated animals correlates in many places to a rapid change from grassland to scrubland vegetation, and it is hypothesized that Neolithic humans may have potentially played a role in stripping vegetation from the landscape, which induced cascading effects to the ecosystem and climate.” (https://en.wikipedia.org/wiki/Neolithic_Subpluvial)

—————————————-

Vagyis hogy az állatok háziasítása valahogy tökre egybeesik (időben korrelál) a növényzet eltűnésével, a neolitikum embere pedig valamiképpen szerepet játszott a vegetáció eltüntetésében.

Vannak már olyan tudósok, akik ennél bátrabbak, és kijelentik, hogy ezt és ezt tették a szaharai népek, és ezzel kiirtották a növényzetet, a talaj lepusztult, felszínre került a homok, és lőn globális felmelegedés és a ma ismert Szahara.

És a ma ismert európai éghajlat, ne feledjük. Azért ilyen bátrak ezek a tudósok, mert reprodukálni tudják mind az elsivatagosodást, mind pedig a bezöldítést. A vezető tudós ebben a brancsban Allan Savory. 

Ismerkedjünk meg a munkásságával!

Talán a legmeggyőzőbb az a fénykép, ahol Allan Savory a sivatag egyik felét zöldbe borította, de nem ám öntözéssel, hanem annak a módszernek az ellenkezőjével, amit a szaharai népek csináltak.

A kerítéstől balra – elakad a damilos fűkasza. A kerítéstől jobbra – menthetetlen sivatag. És ez így megy több száz kilométeren át, a kerítés egyik és másik felén.

Nincs különbség az öntözésben (nincs öntözés), nincs különbség az esőzésben. A kerítéstől balra több milliárd tonna CO2 “szilárdult meg” a felszínen fű formájában.

Nincs még egy módszer, amivel hatékonyabban ki lehet vonni a CO2-t a légkörből, mint az élőlénnyé alakítás. 

“Igen, ismerjük Allan Savory munkásságát. Valójában már csak arra kell figyelni, nehogy túl sok CO2-t szedjünk ki a levegőből, újabb jégkorszakot okozva!”

Miután a fenti fényképet láttátok, belemehetünk a részletekbe. Nem, nem öntöz. Nem, nem szór ki semmiféle vegyi anyagot vagy talajképzőt vagy csodaszert.

Nem csinál semmi mást, mint – rengeteg növényevő állatot pakol a visszafordítani kívánt területre! Ennyi. 

Miért működik ez? Mert ha van fű, és azt az állatok letapossák, talajtakarást valósítanak meg, így az a kevés eső, ami esik, nem párolog el fél órán belül, hanem hetekig (hónapokig?) tartja a nedvességet.

Allan Savory vezette be a sima “eső” helyett a “hatékony eső” fogalmát. A hatékony eső a talajban marad. Ezen túlmenően az állatok trágyázzák is a talajt. Ökoszisztéma van ottan, kérem szépen! Amíg meg nem bolygatják.

Ha leszeded az állatokat a fűről, ilyen száraz környezetben pár éven belül megdöglik a fű, és szép lassan eltűnik a talaj.

Mit tettek tehát a szaharai népek, amivel felborították a neolitikum klímáját? Kiirtották az állatokat a Szaharából. Nem az a lényeg, hogy állatokat háziasítottak, hanem az, hogy az óriási csordákat levadászták.

Nem kell messzire menni a bizonyítékért, hogy ez így igaz. A bölények kiirtásával szuper elsivatagosodás történt az USA pampáin is, és ennek nincs 500 éve.

Senki nem gondolhatja, hogy az óriási bölénycsordák homokot meg kavicsokat ettek anno. Ahol megszűnt a bölény, megszűnt a fű, megszűnt a talaj is.

 

Ennyi a történet. Most azt javaslom, mindenki nézze meg Allan Savory előadását a TED-en és olvassa el a teljes cikket. Érdemes!

 

PKata Forrás >>>

Találatok: 10

Facebook hozzászólás

Author: fenyleny